Macifiú kb. fél órája üvölt, megvolt a azoptatás, a dúdolgatás, a rázogatás, a szellőztetés, a pelenkázás, de ő üvölt rendületlenül, és szinte már látni, ahogyan lilul a feje. Csüggedten és egy hatalmas sóhaj közepette Macifiú apukájára néztem:
- Most mit csinálunk ezzel a gyerekkel? – a másodperc tört része alatt jött a válasz:
- Felneveljük.
Hát ja.
jaaaaj Istenem, mi minden történik, míg az ember nem figyel oda:) Gratulálok, örülök, így ismeretlenül is és olvaslak benneteket!
Nagyon köszönöm. Szó, ami szó, elég gyorsan jött, amikor belevágtunk nem is gondoltam, hogy ilyen gyors lesz. Macifiú nagyon meg akart születni