érzelmek 2009/12/29

Mindig bajban vagyok azzal, ha valaki megkérdi tőlem, hogy a fiam milyen gyerek. Egyrészt nem sok bébit láttam életemben ilyen picin, szóval összehasonlítási alapom nem nagyon van, másrészt pedig bármennyire elfogult is vagyok, igazi jellemvonásokat sokáig nem láttam Macifiún. Persze elragadóan édes, szerintem nyitott és mosolygós gyerek, aki szerencsére nem sír túl sokat, de ezzel valószínűelg még semmi egyedit nem mondtam róla. Az elmúlt héten azonban mintha valami megváltozott volna.

Maciboj egyre nagyobb érdeklődést mutat bizonyos dolgok iránt, és szinte már látni, ahogyan kifejezi az érzelmeit. Minden reggel izgatott lesz, amikor meglát és széles vigyorral fogad, de a minap például rögtön lenyüszögte a fejem, amikor kivettem a kezéből egy csillógó fóliadarabot. Feltűnően szereti a papírokat gyűrögetni és a nejlondarabokat (igen, tudom, hogy ezt nem szabadna engedni), él és hal a málnamadaráért, ha gyerekeket lát, azok pedig teljesen elvarázsolják. Az örömét már nem csak mosolygással, hanem szabályos nevetéssel fejezi ki, amiben a legviccesebb az, hogy mindig csuklás lesz a vége. A fentiekkel szemben nagyon utálja az öltözködést, azt, ha sokáig hanyatt kell fekdüdnie, és ha túl sokáig van a fürdővízben.

Egy igazi jellem

off: nania eladó 2009/12/12

Mivel a blog a legtöbb keresési találatot a nania hordozóra kapja, így gondoltam, akár itt is elmondhatnám, hogy közhírré tétetik, hogy eladnám a nania kerekes hordozónkat. Zsákbamacskát nem árulok – hiszen ez a korábbi bejegyzések egyikéből is látszik -, nekem nem jött be, ugyanakkor arról nem a nania tehet, hogy én 175 centire nőttem. Biztatásként elmondom, hogy a szomszéd utcában lakó kismamának, aki nálam kicsit alacsonyabb, semmi baja nem volt a tolókar hosszúságával. Íme egy kép is a kicsi kocsiról, akit érdekel, szóljon. Ja, és 15 ezer forintot szeretnénk érte, amennyire ez a vatera és a tesz-vesz áraiból kivehető, ez talán egy reális ár.

Vegyétek és vigyétek!

4. hónap 2009/12/09

Macifiú december 8-án lett 4 hónapos. Saját mérésem szerint 7200 gramm és 69 centi. Mostanra már biztosan nyúl tárgyakért, a hang felé fordul, az őt érdeklő dolgoat követi a szemével és rengeteget mosolyog. Mostanában a nevetéssel is próbálkozik, ilyenkor azonban gyakran csuklás lesz a vége. A csuklás egyébként még mindig mumus. Ábel már a hasamban is rengeteget csuklott, és mind a mai napig naponta legalább egyszer rátör a roham. Az eddigi tapasztalataim szerint viszont ez a babákat sokkal kevésbé viseli meg, mint gondolnánk, ráadásul szoptatással pár perc alatt el is múlik. Napirendünk még mindig nincsen, és nem tudom eldönteni, hogy ez az igény szerinti szoptatás miatt van-e, vagy azért, mert én nem vagyok eléggé következetes. A szoptatás is kezd egyébként megváltozni, egyrészt sokkal nehezebb néha a gyereket rávenni az evésre (a számára érdekesebb dolgok most már könnyen elvonják a figyelmét), másrészt pedig a 4. hónap betöltésével rajtam is egyre kisebb a nyomás, hiszen Ábel most már kaphatna könnyebben kiegészítő táplálékot is.

Persze ez még korántsem a tejpara vége

fordul a világ 2009/12/08

Teljesítménykényszeres szűz vagyok, és noha próbálom ettől legalább a fiamat megkímélni, ez nem mindig sikerül. Így van ez például Macifiú mozgásfejlődésével kapcsolatban is. Próbálok ugyanis nem aggódni azon, hogy a kiskrapek mikor csinál már végre ezt meg azt, de óhatatlanul is állandóan hasonlítgat az ember, különösen, ha más szülőkkel találkozik. Ezekből az összehasonlításokból Maciboj egyébként általában jól jön ki, ennek ellenére azonban mindig van aktuális para, a negyedik hónapot elérve ez a átfordulás. Ugyan a védőnőnk és a doki nénink szerint teljesen OK, hogy Ábci nem foglalkozik túl sokat ezzel, a szakkönyvek hemzsegnek a tanácsoktól, hogy mit tehet a szülő, hogy elősegítse gyermeke mozgásfejlődését. A forgáshoz például azt mondják, hogy érdemes átfordítani a babát a hátáról az oldalára a lábánál fogva naponta több alkalommal is (ezt rendszeresen csináljuk), illetve jobb pillanatokban hasra tenni (a mi fiunk ezt csupán pár percing hajalndó eltűrni, utána hangosan nyüszögni kezd). Ábel a negyedik hónapfordulója előtt már napokkal lelkesen gyakorolta magától is az átfordulást, látványos volt, ahogyan hason a lábával próbálja magát átfordítani… A történetünk eme pontján azonban ismét a kényszerességem kap hangsúlyt, amennyiben lelkes anyaként videófelvételen próbálom megörökíteni (kéretik hangosan nem röhögni) a fiam első átfordulásást. Számtalan sikertelen forgási kísérlet és pár perces, hangos nyögésekkel tarkított videófelvétel után Ábel Zsombornak éppen akkor sikerült átfordulnia, amikor vendégségben voltunk a nagymamámnál, és kamera még a közelben sem volt. Letettem a szőnyegre, egyszerűen fogta magát és átlendült. Azt pedig már meg sem tudom mondani, hogy kettőnk közül vajon ki lepődött meg jobban. Mindenesetre ügyes volt, szabályos, és teljesen időszerű. A negyedik hónapfordulója előtt másfél héttel.

Ahogyan a nagykönyvben meg van írva.