Tengerparton 2010/08/20

Elhavazva 2010/08/20

Szégyen és gyalázat, hogy mostanában még annyi időm sem volt, hogy frissítsem a Mackóról szóló híreket. Az igazság az, hogy ahogyan nő a gyermek, úgy történik szinte minden nap egy bejegyzésre való apróság. Kérdezhetné persze a nyájas olvasó, hogy akkor vajon miért nem frissül a blog, de hadd spóroljam meg kivételesen a dolgozó anyák mindennapjairól szóló sirámokat.

Mackó szerencsére akkor is jól halad a fejlődésben, ha az anyja elhanyagolja a blogolást. A védőnő mérései szerint 10620 gramm és 78 centi. Bevallom, hogy az utóbbi időben én magam nem is mértem már Ábcogot, így – most először és kivételesen – kénytelen vagyok a hivatal számításaira támaszkodni. A helyi erő egyébként megállapította, hogy a gyerekkel minden rendben, és az egy éves státusz alkalmával a védőnp mindjárt gyorsan rá is kérdezett, hogy mikor lesz kistesó. Végülis neki ehhez nagyon sok köze van.

Ha már a védőnpnél és helyi erőknél tartunk, itt – mármint a blogban és így zárt körben – merem elmondani, hogy ki fog tüntetni falunk városunk önkormányzata, amiért egy éves korán túl is szoptatom Mackót. A hír hallatán próbáltam nem vonyítani a röhögéstől, azóta is pbálom elképzelni, ahogyan a sok anyuka összegyűlik a szoptatás világnapján és emlékszobrot kap az önkormányzattól.

Külön érdekes, hogy a szoptatás még ennyi idő után megosztó téma egyébként a környezetemben. Amíg a friss anyukákat rendszerint azzal szokták stresszelni, hogy midenképpen szoptatni kell, addig mi Mackóval kezdünk beleesni abba a kategóriába, ahol vagy arra tesznek megjegyzést, hogy miért nem hagyjuk már abba. Nehezen tudok erre a kérdésre mit válaszolni, mert a zsigeri “közöd?” azért mégis túl bunkónak hathat, viszont nagyon nincsen kedvem magyarázni a bizonyítványom. Nem hagyjuk abba, mert nem látom okát, hogy miért kellene, mert látom, hogy a gyerek teljesen odavan érte, és mert – őszintén – el sem tudom képzelni, hogy mi lenne a módja az abbahagyásnak. Csakúgy, mint eddig, most is csak abban tudok bízni, Mackó és én majd megoldjuk ezt is valahogy, mint az elmúlt évben annyi mindent.

És eddig még csak nem is olyan rosszul...