Szinte hihetetlen, hogy fél évvel ezelőtt ilyenkor még a kórházban ismerkedtünk Mackóval, miközben az apukája hevesen tejet fakasztott a munkatársakkal. Akkoriban teljesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaha is sikerül majd fájdalom nélkül felülni az ágyban és fájdalom nélkül szoptatni. Hamar eltelt ez az első félév, és néha amennyire siettettem az időt, hogy minél inkább lássam Maci fejlődését, most már annál inkább lassítanám a perceket. Jó lenne minél többet magamba szívni ebből az időszakból, amikor annyira jó nézni, hogy a fiam minden nap valami újat fedez fel, alakul a személyisége, és az élet legegyszerűbb dolgai teszik a legboldogabbá.
tejpánik 2009/11/17
Régóta szerettem volna már írni a szoptatásról, mint a friss anyukaság egyik legmeghatározóbb élményéről, de ezzel kapcsolatban annyi a gondolatom, hogy gigászi feladat mindet egy posztba sűríteni. Számomra a szoptatás fontos dolog, mert felérem ésszel, hogy a gyerekem számára mind testi, mind lelki szempontból ez a legjobb, ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, hogy a szoptatás minden pillanata lelkileg felemelő élmény lenne. Nem tartom helyesnek, ha valaki csupán kényelmi szempontból nem szoptatja a gyerekét, de utálom azokat, akik egyfolytában aggódó arccal fordulnak minden friss anyuához, hogy “ugye anyatejes”. Ennél már csak az bírja jobban felnyomja az agyam, amikor valaki arra kérdez rá, hogy van-e elég tejem? Egyrészt legszívesebben leordítanám a fejét, hogy mi a franc közöd van hozzá, másrészt viszont néha én is szívesen kérdeznék a témáról, hogy ki, hogyan csinálta.
so far…. 2009/10/06
A fiam, akit először méretei alapján Gemkapocsnak, később hivatalosan Ábel Zsombornak, majd pedig ismét a méretei alapján Macifiúnak hívunk augusztus 8-án született 11 óra 35 perckor. Hivatalosan, mert igazából én meg vagyok róla győződve, hogy a doki néni 11:34-et mondott, mikor kiemelte a hasamból. Macifiú ugyanis – a méretei következményeként – császármetszéssel született. Nem tudom, hogy érdemes-e hinni azoknak a teóriáknak, amelyek szerint az ember születésének módja meghatározza egész életét, ha igen, akkor hihetünk abban, hogy Macifiú már idejekorán ráérzett arra, hogyan lehet az életben a könnyebb utat megtalálni.
Majd meglátjuk.
Legutóbbi hozzászólások