lorem ipsum

Mackó szerencsére akkor is jól halad a fejlődésben, ha az anyja elhanyagolja a blogolást. A védőnő mérései szerint 10620 gramm és 78 centi. Bevallom, hogy az utóbbi időben én magam nem is mértem már Ábcogot, így – most először és kivételesen – kénytelen vagyok a hivatal számításaira támaszkodni. A helyi erő egyébként megállapította, hogy a gyerekkel minden rendben, és az egy éves státusz alkalmával a védőnp mindjárt gyorsan rá is kérdezett, hogy mikor lesz kistesó. Végülis neki ehhez nagyon sok köze van.

Ha már a védőnpnél és helyi erőknél tartunk, itt – mármint a blogban és így zárt körben – merem elmondani, hogy ki fog tüntetni falunk városunk önkormányzata, amiért egy éves korán túl is szoptatom Mackót. A hír hallatán próbáltam nem vonyítani a röhögéstől, azóta is pbálom elképzelni, ahogyan a sok anyuka összegyűlik a szoptatás világnapján és emlékszobrot kap az önkormányzattól.

Külön érdekes, hogy a szoptatás még ennyi idő után megosztó téma egyébként a környezetemben. Amíg a friss anyukákat rendszerint azzal szokták stresszelni, hogy midenképpen szoptatni kell, addig mi Mackóval kezdünk beleesni abba a kategóriába, ahol vagy arra tesznek megjegyzést, hogy miért nem hagyjuk már abba. Nehezen tudok erre a kérdésre mit válaszolni, mert a zsigeri “közöd?” azért mégis túl bunkónak hathat, viszont nagyon nincsen kedvem magyarázni a bizonyítványom. Nem hagyjuk abba, mert nem látom okát, hogy miért kellene, mert látom, hogy a gyerek teljesen odavan érte, és mert – őszintén – el sem tudom képzelni, hogy mi lenne a módja az abbahagyásnak. Csakúgy, mint eddig, most is csak abban tudok bízni, Mackó és én majd megoldjuk ezt is valahogy, mint az elmúlt évben annyi mindent.

És eddig még csak nem is olyan rosszul...

A súlygyarapodása mostanában érdekesen alakul, nem tudom, hogy a munkám miatt felborult napirendnek, vagy inkább a mozgásfejlődésnek tudjam be, de Macifi gyarapodása nagyon belassult. Most kb 10 000 gramm, viszont szinte naponta hízik és veszít 150 grammot bármikor. A hossza 76 centi, de szinte lehetetlen lemérni, mert fekve már, állva pedig még nem megy. A hozzátáplálás amúgy egészen jól megy, bár a bébiszitternek néha gondja van azzal, hogy megetessen vele bizonyos kajákat. A szoptatást továbbra is folytatjuk, nappal mostanra már csak kb 3 alkalommal. Az éjszakai rendszerünk a munkába való visszaállásnak köszönhetően teljesen felborult. Mackó egy hónapja éjszakánként akár 4-5 alkalommal is felkel, így végső elkeseredésemben – és elveimet megszegve – már tápszerrel is próbálkoztam nála éjszaka, hátha a tej kevés. Hatása ennek sem volt, így csak annak tudom betudni a dolgot, hogy a gyereknek egyszerűen anyahiánya van. Nem tudom, hogy ez meddig fog még folytatódni, nagyon szeretném Macit nem leszoktatni az éjjeli szoptatásról egy éves koráig, de bevallom, hogy a kialvatlanság most jobban gyötör, mint újszülött korában.

Maciboj az idő előre haladtával egyre vagányabb lesz, naponta próbálkozik a nullkezezéssel (ez az, amikor támasz nélkül áll), és egyszerűen nem ismer lehetetlent, ha mobilért, villáért, napszemüvegért (értsd bármiért, ami potenciálisan veszélyes és/vagy drágán pótolható) kell küzdeni. A fokozotabb önállóság, az ezzel együttjáró szeparációs szorongás és hiszti pozitív mellékhatása, hogy Mackónak egyre fejlettebb a szociális érzéke is. Látszik rajta, ha nagyon szeretne valamit, mert igazán édesen tud olyankor bújni, játékot kezdeményez szinte bármikor (még akár az éjszaka közepén is), és határozottan látszik, hogy van humorérzéke. A hét újdonsága, hogy egyes esetekben mintha a testvérféltékenység nyomait is látnám rajta.

Hiába no, öregszik a gyerek (:

Mert milyen anya már az ilyen….

1981

2010

Sleeping like a log

Egy vagány kiskrapek

A korábban annyira nyugis kissrác mostanra egy időzített bomba lett, ami mellett semmi másra nem tud figyelni az ember, legyen az házimunka, email vagy egy telefonbeszélgetés. Ez a szokásosnál is fárasztóbb, mivel a hónapok múltával anyuka is kezd már egy kicsit befordulni. Nem is olyan régen olvastam egy amerikai cikket (bocs, hogy nincsen link, de lusta vagyok előbányászni) arról, hogy az anyukák a baba 5 hónapos korában szoktak befordulni. A szülés után 5 hónappal már a napi tevékenységek többsége rutinná válik, elkezd hiányozni nekik a felnőtt társaság, és ilyenkorra szokott a család is betelni a csecsemő újdonságával magára hagyva ezzel az anyát. Nálunk annyiból más a helyzet, hogy egyrészt kicsit kitolódott ez az időpont, másrészt viszont sok segítségünk a családtól eddig sem volt (erről nem ők, hanem a körülmények tehetnek), így aztán a segítség elmaradása nem jelentkezett akkora erővel. Azt hiszem meg kell tanulnom kkinyílni ismét a világ felé. Az elmúlt 9+8 hónap teljesen a befelé fordulásról szólt, most ismét kell egy kis idő, hogy ismét ki tudjak nyílni, és az egyetlen társaságom ne csak Mackó és az apukája legyen.

végtére is itt a tavasz